2016. 27. MLAIC Elöltöltő Fegyveres VB, Sarlóspuszta
Azt hiszem nagyszerű, igazi, magyaros helytállással teljesítettük a világbajnokságot, s nem csak a szervezés, hanem a szereplés tekintetében is felülmúltunk minden elvárást, számítást. 3 egyéni és 2 csapat világbajnoki címmel, valamint egy csapat bronzéremmel zártuk a küzdelmet. Külön fontos elmondanom, hogy akik az érmeket nyerték, mind közben a VB szervezésében, vezetésében, a pontozásban segítettek, viselve mind a verseny, mind a munkavégzés terhét.
Nem akarom én dicsérni az eseményt, de annyit szeretnék róla elmondani, hogy minden csapat egybehangzó véleménye szerint minden idők legjobb VB-je volt a 27. MLAIC elöltöltő fegyveres világbajnokság. Tényleg nem győztük fogadni a pozitív megerősítéseket, amelyek özönlöttek olyan csapatoktól, akik a lehető legjobb körülmények között készülhetnek, versenyezhetnek hazájukban. A német csapat vezetője, kapitánya minden alkalommal fontosnak érezte elmondani, hogy visszaadtuk a lövészéletnek a barátságot, bajtársiasságot, azt az elegáns lazaságot, amitől jó valahová elmenni, jó valahol létezni.
A szervező csapatról kell szóljak. Aki azt gondolja, hogy jó egy VB-t megszervezni, azon dolgozni az rohadt nagyot téved. Ez egy iszonyatos szívás, ugyanakkor csodálatos feladat. Hihetetlen kihívások elé állította a teljes csapatot, és igenis elvitte a legvégsőkig az embereket néha a szerencse szeszélye. Az első versenynapon egy leeső lőlap miatti szünet kezelése keltett stresszt, a második napon pedig elkapott minket a nyár legnagyobb vihara, ami miatt 2 sorozatot kellett törölni, vagyis át kellett tervezni 2 óra alatt a lőállásbeosztást, 2 napi munkát sűrítve 2 órába. Mindkettőt hibátlanul – a magyarok elegáns kreativitásával, rugalmasságával – úgy oldottuk meg, hogy közben „keep smiling” üzemmódban maradtunk, s a versenyzők egy pillanatra sem érezhették, hogy a rendszer veszélyben van. Pedig dehogynem.
26 ország 350 versenyzője járt nálunk, a legjobbak minden országból, kiélezve a versenyre. A gyakorló napok és verseny napok alatt 40000 lövést adtak le úgy, hogy lövészetvezetőink figyelme egy pillanatra sem lankadhatott. A Törőcsik Pali vezette csapat (Hencz Kornél, Tóth Misi, Horváth Bence, Győrik Attila, Szekeres Tibor, Román Csaba, Nagy Mátyás, Kretskó Anikó, Rózsás György, Borza Ferenc, Jákó Csaba, Góra Balázs) iszonyatos respektet vívott ki magának. Akkor avatkoztak közbe, amikor kellett, s ilyenkor a legnagyobb tisztelettel, de megkérdőjelezhetetlen szigorral jártak el.
A pontozóink (Palotai Ilona, ifj. Nagy György, Ódor Zsuzsa, Nagy Sári Katinka, Nickl László, Lőkös István, Czanik László, Tari István) Alois Litschmann és id. Nagy György vezetésével szinte hibátlanul nyomták végig a hetet. Munkájuk minőségét jelzi, hogy egyetlen óvás sem érkezett téves pontozás miatt, s az eredmények folyamatosan érkeztek a versenyzőkhöz.
Nagyszerű figyelő csapatot kaptunk a Pest Megyei Polgárőrségtől. 4 napon keresztül 25 középiskolás diák rögzítette a leadott lövéseket a lőállások mögött, nagyszerű munkát végezve. Az első napi botladozások után tökéletesen hajtva végre a feladatot.
A lőtér kialakításával, működtetésével kapcsolatos kérdések egy kézben, Hajdú Feri kezében futottak össze. Ferivel tavaly augusztus óta dolgoztunk ezen a projekten, és meg kell mondjam, hogy kitartása, kreativitása, munkájának minősége minden várakozást felülmúlt! Minderre bizonyíték, hogy iszonyatosan magas eredmények születtek! Csak példaként a Vetterli versenyszám első 6 helyezettje lőtt 100 kört. A verseny során 14 új világrekord született, és 10 esetben született győzelem az érvényes világcsúcsnak megfelelő körértékkel. Ilyen eredményeket lőni csak akkor lehet, ha a körülmények megfelelőek. A lőtér tökéletesítése a magyar elöltöltő fegyveres lövészek munkáját dicséri. A májusi Grand Prix-n, az OB előtt és után társadalmi munkában tették élhetővé, lőhetővé a rendszert.
Az emberi erőforrások összeszervezésének feladata Mészáros Gyula vállát nyomta, aki felelős „cégvezetőként” állította össze azt a csapatot, amely minden várakozásnak megfelelően harcolta végig a hetet. A versenyirodát 3 hölgy vezette volna, melyből ilyen-olyan okok után egy maradt: a feleségem, Németh-Tavasz Brigitta… Innentől úgy nyomta végig a 350 lövész egyéni kéréseinek kezelését, hogy minden adminisztratív teher az ő vállán volt.
A verseny tehát nagyszerűen sikerült, de a csoda azt hiszem mégsem a lőtéren született. Már a megnyitón elindult egy hangulat, ami aztán végigkísérte az egész eseményt. Minden ott kezdődött, hogy a hangosító cég bénázása miatt nem indult el himnuszunk magnóról. „Magad uram, ha szolgád nincsen” alapon, én egyedül elkezdtem énekelni az első sorokat, de alig kellett pár másodperc, hogy bekapcsolódjanak a rendezvényen fellépő Kiskun Huszár és Honvéd Hagyományőrző Egyesület honvédjei, valamint a Zöldág Néptánc Együttes táncosai, valamint a teljes magyar csapat. A Sarlóspuszta Klub Hotel udvarán zengett a magyar himnusz, melyet hatalmas tapsorkán követett. A szokásos megnyitó beszédek után újabb szikrát kapott a csoda: a hagyományőrzők iszonyatosan jó bemutatót tartottak, a néptáncosok pedig egyszerűen elvarázsolták a közönséget. Olyan történt, ami VB-n, EB-n még sosem: alig kellett pár perc, és 150-200 lövész táncolt együtt a naplementében magyar népzenére, magyar néptáncosokkal.
Minek hazudjak: minden nap végére nullák/hullák voltunk. Annyi élményt, terhelést kaptunk, ami kisütötte az agyunkat, testünket. Aztán szerdán édesapámék elhozták a gitáromat, és onnantól nyilvánvalóvá vált a varázslat: az első este Gyuszi elkezdett gitározni az étterem tornácán, Pali meg én pedig énekeltünk, aztán először bekapcsolódott a magyar csapat, majd miután a váltottunk a közös nemzetközi dal tudatalattira, először a német csapatot nyertük meg. Hajnali kettőig ment a dal adok kapok, melynek aktív tagja lett Gerhard Lang, a nemzetközi szövetség főtitkára is, aki igen jól gitározik és meglepően jó hangja is van. Aztán ez így ment másnap és harmadnap is, azzal a különbséggel, hogy szépen bekapcsolódott az összes csapat, aki ott szállt meg Sarlóson… Hatalmas élmény volt… Az egyébként távolságtartó nemzetek lövészei magyarul ordították velünk az LGT Embertelen dal refrénjét.
A verseny közben folyt, és itt is megtörtént a magyar csoda: először VB bronz kovás hadipuska csapattal (Kossuth: Nyitrai Józsi, Németh Balázs, Mészáros Gyula), aztán Magyarország első világbajnoki aranyérme hadipuskával (Enfield: Németh Balázs, Nyitrai József, Tar Mihály), és aztán jöttek az egyéni érmek: Mészáros Gyula Paterson versenyszámban egy Walkerrel győzött, Lőkös István a Trappert nyerte meg, Nyitrai Józsi pedig Berdan versenyszámban aranyat, Trapper versenyszámban ezüstöt, Gettysburg versenyszámban bronzot nyert. Aztán jött a hab a tortán: még egy csapat arany Frontiersman versenyszámban (Nyitrai, Lőkös, Tóth Misi). 2016. augusztus 20-án 5 alkalommal énekelhettük el a magyar himnuszt, úgy, hogy közben a Szomora trió cigányzenészei húzták nekünk a dallamot. Este pedig gálavacsora, de ez sem amolyan karótnyelt stílusban, hanem magyarosan: cigányzenére táncolva, az egyik bolgár lövész operarészleteivel.
Németh Balázs, a szervezőbizottság elnöke
2019 18. MLAIC Elöltöltő Fegyveres EB, Sarlóspuszta
Összefogni, létrehozni a csodát. 2016-ban ezt tettük, mikor elöltöltő fegyveres világbajnokságot rendeztünk. Akkor a résztvevő nemzetek úgy távoztak tőlünk, hogy az volt a nemzetközi szövetség történetének legjobb bajnoksága. Nagy teher ilyenkor a második verseny vállalása, hiszen az elvárások lécét mi magunk helyeztük magasra. De van Európa közepén egy kicsi nemzet, nagy történelemmel, erős tradíciókkal, keserédes dalokkal és nagy, vendégszerető szívvel, amelynek elöltöltő fegyveres lövészei képesek újra és újra megugrani, felülszárnyalni ezt a szintet. Nos ezt tettük mi 2019. augusztus 10-17. között Sarlóspusztán.
Csodálatos csapat vagytok! Megtiszteltetés volt vezetni titeket! Felelős, döntésképes, felkészült szervező, lövészetvezető, értékelő és adminisztratív, valamint marketing csapat tette emlékezetessé a hetet 19 nemzet 270 lövésze számára, akik összesen 1308 alkalommal álltak lőállásba.
Nem kis feladat úgy dolgozni vendégeinkért, saját lövészeinkért, hogy a mosoly soha ne tűnjön el az arcokról, de a lövészetet, programokat, értékelést, versenyirodát ugyanakkor kellő szigorral, akarattal irányítsuk. A visszajelzés azt hiszem egyértelmű volt: a világ egyik legelegánsabb lövészsportjának legrangosabb képviselői felállva tapsoltak meg Titeket a gálavacsorán, és nem a kötelező protokoll miatt! Egyöntetű vélemény, hogy olyan szintre emeltük az EB szervezést, mely új dimenziót nyitott az MLAIC történetében.
A nem teljes szervező csapat:
Főszervezők, akik 2018 szeptemberétől az előkészítés összes feladatát ellátták:
Hajdú Ferenc, operatív ügyek, Törőcsik Pál, operatív ügyek, emberi erőforrás, Németh-Tavasz Brigitta, marketing, eseményszervezés, Alois Litschmann, értékelés, Nagy György, értékelés és személyi ügyek, Pólik Sándor, pénzügyek, Mészáros Gyula, emberi erőforrás, beszerzések és Németh Balázs, a szervező bizottság vezetője
Versenyiroda:
Hack Anikó
Informatika, ceremóniák:
ifj. Nagy György (és értékelés), Tóth Mihály (és lövészetvezetés, fegyverszoba)
Lövészetvezetők és fegyvertárolás:
Nagy Mátyás, Hencz Kornél (és fegyverszoba), Jákó Csaba (és fegyverszoba), Jákó Miriam, Berberovics István, Meszesi Lajos, Szabó Ferenc, Szakonyi Gerda (és fegyverszoba)
A sörétes lőtér csapata:
Horváth Bence, Csíktusnádi-Kis Kálmán, Szekeres Tibor, Szarka Szilveszter, Mezey Ágnes, Obornyik Ferenc, Renate Lotspeich, Martin Seder, Frank Waidner, Rosi Gegner
Értékelők:
Gerti Stenkleible, Nickl László, Góra Balázs, Palotai Ilona, Czanik László, Ódor Zsuzsanna, Varga András
Fotó, videó:
Uram János, Hajdrák Tímea Nagyszerű helytállást láttam Tőletek! Semmi nem zökkenthette ki a verseny biztonságos menetét. Különösen köszönöm azt a profizmust, ahogy a versenyt biztosító mentős kollégák munkáját segítettétek! Köszönöm minden szervező csapattagnak a nagyszerű, professzionális munkát! Soha nem fogom elfelejteni az esti beszélgetéseket, éneklést, borozásokat a tábortűznél… Profin, egyetlen kifogás nélkül csináltátok végig az egész hetet. Csapat vagyunk, és nem is akármilyen! Valószínűleg a világ legjobb szervező csapata! Minden tiszteletem a Tiétek!
Németh Balázs, a szervezőbizottság elnöke
Az esemény facebook oldalai több ezer képpel, videóval:
Az esemény hivatalos filmjei:
Az első nap és a megnyitó ceremónia:
Második nap:
Harmadik nap:
Negyedik nap:
Ötödik nap és a záróbankett:
2023. évi 13. MLAIC Long Range VB, Várpalota
Nehéz belekezdeni ebbe a cikkbe. Nem azért, mert nem tudom, hogy mi történt az elmúlt időszakban, hanem azért, mert annyi minden jár a fejemben, amikor billentyűzet mellé ülök, hogy nehéz kiválasztanom mit és hogyan vessek képernyőre. Ez a történet nem 2023. augusztus 27-én kezdődött, hanem 2019-ben, amikor elhatároztuk, hogy megszervezzük az első olyan elöltöltő fegyveres hosszútávlövész világbajnokságot, melynek hazánk ad otthont. Nem volt kis vállalás, hiszen sem a versenyágat nem ismertük, se lőterünk nem volt, mely alkalmas lehetett volna a feladatra.
Gerhard Lang, az MLAIC főtitkára a magyar csapatot a szervezés világbajnokának nevezte. Azt hiszem ebben igaza van. Nem csak azért, mert 2016-ban olyan VB-t, 2019-ben pedig olyan EB-t szerveztünk, melyet a szövetség azóta is emleget, mint a pozitív példát, hanem azért, mert a szűkös hazai eklézsián túlemelkedve a nagy versenyek költségvetésének töredékéből szervezünk olyan eseményeket, melyek méltó képet mutatnak hazánkról, kompromisszummentes hozzáállásunkkal pedig mindig újabb lécet ugrunk át.
Persze tökéletes verseny nincs. Mindig vannak kisebb nagyobb megoldandó feladatok, kihívások, de ezért vagyunk ott. Ha könnyű lenne, nem lenne ránk szükség. „When the game gets tough, the tough get going.” Mondja az ilyen helyzetekre az angol, vagyis a kemény gyerekek akkor kezdenek játszani, amikor a játék kemény lesz.
Azt hiszem ez minden tekintetben igaz volt a hosszútávlövész VB-re. A szervezés két éven át zajlott, melynek része volt a tavalyi izbégi világkupa, ahol először tesztelhettük a nagy hatótávolságú kamerarendszert. Ez alapján épült fel a szabályrendszer, melynek köszönhetően megtarthattuk sikerrel az idei VB-t Várpalotán. A 2021-es világkupa szervezése egy éven át zajlott: a szervezőbizottság minden tagja komoly lelkesedéssel, önzetlen módon dolgozta végig az egy évet, saját költségén, saját erőforrásait használva, hogy létrejöjjön a nagy álom: a rövid távú világversenyek után hosszú távon is bizonyíthassunk hazánkban. Nem merült fel senkiben, hogy a munkát valaha is meg tudjuk magunknak fizetni, de vitt minket a lelkesedés. Minden nehézség ellenére is sikert arattunk, pedig a szervezés, a verseny vezetése és maga a versenyzés minden erőnket kivette, utolsó csepp energiáinkat emésztette fel. S ha valaki a fáradtságtól elesett, ott volt a csapat, aki felemelte, tovább vitte.
Pihenni ezután nem volt idő, hiszen a VB szervezése is egy évet vett igénybe: ahogy a csapatok hazamentek a világkupáról, következő héten mi már dolgoztunk a VB-n. Kezdődött minden elölről, ismét saját erőforrásokkal, de most abban a hitben, reményben, hogy talán valami fizetség azért lehet a két év munka végén. Ez a VB sem szervezés, sem levezénylés, sem versenyzés terén nem volt könnyű. Elmentünk a falig, hogy a hazánkba érkező lövészek a lehető legjobb körülmények között versenyezhessenek, saját érdekeinket pedig a lehető leghátrább soroltuk: 40 fokban építettük a lőteret három napon át, aztán hétfő reggelre a szélvihar által tépázott lőteret már esőben építettük újra, és tettük ezt meg minden egyes reggel. Minden nap akkor érkeztünk a lőtérre, amikor a nap épp kelt, és akkor hagytuk el, amikor a látóhatár alá nyugodott, hogy az infrastruktúra a következő napra is rendben legyen. Ez embertelen munka volt.
És közben lőttünk, versenyeztünk, mosolyogtunk, és oldottuk meg a változatos feladatokat. Pedig tudtuk, hogy a hazánkba érkező lövészek mosolyán kívül más fizetségünk nem lesz, hiszen több támogató utolsó pillanatban jelezte, hogy mégsem küldi a beígért segítséget. But when the game gets tough…
Izgalmas mellékszál, hogy mennyire érdekelte a hazai elöltöltő fegyveres lövészeket az esemény. A válasz lakonikusan rövid: szinte semennyire. A megnyitón nagy öröm volt látni az idei EB csapat tagjait, de a versenyre mindössze csak 3-4 lövész látogatott ki, pedig amit a szakmáról tudni lehet, itt bizony mindent meg lehetett tanulni…
A verseny nagyszerű sikert hozott mind szervezés, mind az új kamerarendszer, mind a magyarok által elért eredmények tekintetében: Országh Kornél ezüstérme, Tar Misi bronzérme, és az én ezüst és bronzérmem messze több, mint amiről valaha is álmodtunk.
A verseny igazi értéke azonban nem az érmek számában mérhető. A költségvetés most zárul. Kifizettünk mindenkit: spotterek, lövészetvezetők, beszállítók, mindenki megkapta a jussát. Csak a szervezők fizetésére nem jut. Tudtuk ezt már közben, de senkiben nem merült fel, hogy akkor ő kiszáll…
Mondhatjuk, hogy mi bolondok vagyunk, mert szerelemből dolgozunk, visszük a hátunkon a nagybetűs ügyet. De én biztos vagyok benne, hogy úgy tekint mindannyiunk majd vissza erre a két évre, hogy „Igen, én ott voltam, én nem adtam fel, MI MEGCSINÁLTUK”. Mérhetetlen büszkeséggel tölt el, hogy van hazánkban olyan maroknyi közösség, amely két évet hajlandó önzetlenül dolgozni egy álom érdekében. Amíg ti vagytok, amíg ilyen hit és elszántság létezik hazánkban, addig érdemes létezni, érdemes harcolni! Mert az elöltöltősök ilyenek.
Köszönöm mindenkinek, aki mellettünk volt, támogatta a projektet, szervezte a versenyt, építette a lőteret, vezette a lövészetet, gondoskodott vendégeinkről. Külön köszönet a Davide Pedersoli fegyvergyárnak, az Országos Magyar Vadászkamarának, a Veszprém Vármegyei Vadászkamarának az anyagi támogatásért, a Royal Kert Kft.-nek, a nagyszerű Corvus terepjáró kölcsönadásáért, Magyar Honvédségnek a lőtérért és szálláslehetőségért, a Magyar Sportlövők Szövetségének az anyagi és erkölcsi támogatásért.
Köszönet illet segítőinket: Bagaméri Gergőt, Berecz Barnabást, Biter Andrást, Danka Gergelyt, Gősi Georginát, Debreceni Gábort, Juhágy Györgyöt, Kapás Dávidot, Krép Gergelyt, Kun Vitoldot, Medveczki Mátét, Nagy Györgyöt, Nagy Mátyást, Repei Mírát, Sebők Roland Krisztiánt, Székely Zsombort, Tokodi Tibort, Törőcsik Laurát, Tóth Mihályt, Tóth Emesét, Venczel Kingát és Vukovics Biankát. Nagyszerű helytállás volt! Külön szeretném megköszönni a szervező csapatnak, akikkel végig csináltuk ezt a két évet. A lista semmilyen fontossági hierarchiát nem tükröz: Tóth Ági, Törőcsik Eszter, Németh-Tavasz Brigitta, Törőcsik Pál, Venczel Szilárd, Ország Kornél, Ország Roland, Meszesi Lajos, Pólik Sándor.
Németh Balázs, a szervezőbizottság elnöke